Akik ismernek engem, és szoktam velük beszélgetni a fotózás mögött álló gondolatokról, azoknak már nem egyszer idéztem Roland Barthes (1915-1980) francia filozófus Világoskamra című művéből a bevezetőt:
"Egyszer régen a kezembe került Napóleon legfiatalabb öccsének, Jérôme-nak egy fényképe (1852). Döbbenten mondtam magamnak – s döbbenetem azóta sem csökkent -: »Ezek a szemek, amelyeket most látok, még látták a Császárt.« "
Ez azok közé a fotók közé tartozott, amik nem álltak illusztrációként a szöveg mellet. Éppen ezért volt ez a portré (és ezáltal ez a bizonyos Jérôme is) egyfajta rejtély. Nemrég rávettem magamat, hogy egy kicsit utána nézzek, ki is volt Jérôme.
Rögtön ráakadtam egy portréra, amelynek a felirata hirdeti: "Ezt a fotót említi Barthes"
A feliratból azt is megtudtam, hogy a fotó 1852-ben készült. Ezáltal helytálló, hogy tényleg erről a fotóról van szó.
Jérôme Bonaparte 1784-ben született Korzikán. Bátyja, Napóleon 1807-ben (dinasztikus házasság révén) megtette Veszfália királyának. I. Jeromos néven uralkodott egészen addig, mígnem a Császár rendszere 1813-ban megbukott. Ekkor visszatért Franciaországba. Napóleon másodszori lemondása után Jérôme elhagyta Franciaországot, és csak 1847-ben tért vissza, amikor unokaöccse, Charles-Louis Bonaparte tábornok felemelkedésének köszönhetően ő lett az Invalidusok kormányzója, Franciaország marsallja, majd és a szenátus elnöke. Ebben az időben készült ez a portré.
Némi kutakodás után rátaláltam, hogy a portrét André Adolphe Eugène Disdéri (1819-1889) készítette.
 |
| Disdéri önarcképe 1857-ből |
Az ő nevéhez fűződik az úgy nevezett vizitkártya kifejlesztése. Ez egy 6x9 cm-es kártya, rajta a megrendelő portréja, neve, és egyéb adatok. A névjegykártyának ez a formája közkedvelt volt a XIX. század '80-as éveitől egészen a két világháború közti időkig. Példaként Verdi vizitkártyáját mutatnám, amelyet szintén Disdéri készített.
Ebben a korban a portrék elsősorban reprezentatív funkciókat töltöttek be. Ezért él a portréfotó (ahogy azt ezeken a képeken is láthatjuk) a festett portré eszköztárával. Hogy ez az attribútumrendszer hogyan alakult a korok folyamán, már egy másik téma.
Remélem, sikerült a portréfotózás történetének egy újabb szeletét hitelesen felvázolnom.
-Sz.M.
