Géptelenség

 Horváth Tamás (fotószakkörünk vezetője) még régebben, amikor az iskola összes fotósa megszállottan készítgette a maga kis camera obscuráját (lyukkameráját) elmondta, hogy ő hogyan szokott ilyen jellegű képeket alkotni. A tükörreflexes gépéről leszereli az objektívet, és alufóliát tesz a helyére, amin van egy picike (tűhegynyi!) lyuk.

  A mai nap itthon (végre itthon) kezembe akadt a nagypapám régi, drezdai Pentax gyárban készült Pentina típusú gépe. Ez a gép több sebből vérzik sajnos. Rossz a zárszerkezete (1/30 sec.-nál már kinyílik, visszazáródik, megint kinyílik, és úgy marad), ezenkívül nehézkesen használható az objektív. (Carl Zeiss Jena Tessar 2,8/50) Ez egy szériahibája a Pentinára készült objektíveknek. Ennek a mikéntjébe most nem mennék bele.

  A gépnek szinte az egyetlen gyakorlatban használható porcikája a tükörrendszere (német precizitás, természetesen). Azon gondolkoztam, hogyan lehetne kiaknázni a gépnek ezt az egyetlen jó részét. A filmbefűzés természetesen szóba sem jött. Túlságosan lutri. Viszont a bátyám kompakt digitális Sony Cyber-shotjával le tudom fotózni azt, amit a keresőben látok.
  Így jött az a gondolat, hogy az objektívet levéve, camera obscurává alakítva használjam a gépet, és a keresőben kirajzolódó képet örökítsem meg a digitális kompakttal. Meglepő lett az eredmény.
  A képek a szembe lévő templomot ábrázolják. (Szent György templom, Sopron)

Portrék

  Az volt a feladat fotószakkörön, hogy készítsünk portrét Philippe Halsman (1906-1979) fotói alapján. Én a nehezebb utat választottam. Analóggal indultam neki a feladatnak.

  Abból indultam ki, hogy egy portrét nem lehet pontosan "lemásolni" és, hogy  nem is ez a feladat, hanem az, hogy Halsman stílusában dolgozzunk. Elsőként ki kellett választani a fotót, aminek alapján dolgozunk. Ezt megkönnyítendő megmutatta nekünk a tanár úr a következő honlapot: philippehalsman.com/

Azt mondta: "Fiúk, innen lehet szemezgetni!"

  Az első kép, amire a választásom esett Marlon Brandoról (1924-2004) készült egyik portréja volt.

     

  Ezt azért választottam, mert volt egy régebbi portrém, ami hasonlított erre, így volt egy kész képpárom. Ez megnyugtató volt, mert az analóg technika -bármilyen jól csinálja az ember- mégiscsak lutri.

  Nagyon szeretek portrét fotózni. Szeretem megragadni az emberek pillanatnyi lélekállapotát egy fotón. Izgatott, hogyan lehet megmutatni ilyen módon a fényképész gondolatát. Ennek az ötletnek az alapja lett Halsman Weegee-ről (1899-1968) készült portréja.

  És íme az én interpretációm:

  Minden képnek megvan a maga története. A fenti fotóról is joggal kérdezi az ember, hogy miért tükröztem meg...

  Az egyik barátom az előző évben érettségizett itt, Pannonhalmán. Nagyon sokat beszéltünk a fotózás ilyen-olyan mikéntjeiről. Mutatott egy mobillal készített fotót az öccséről. A kép hasonló módon lett megtükrözve. Azóta akartam készíteni egy fotót, ami hasonló módon készült. Úgy alakult, hogy -az öccsével- egyik sétaidőben együtt mentünk ki fotózni az apátság arborétumába. Azzal hülyéskedtünk, hogy a másik észreveszi-e, hogy fotózzuk. Egyszerre lőttük el a gépeket, és részemről nem figyeltem annyira, így a következőképp alakult a tekercs:

  Amikor megláttam a negatívot nem estem kétségbe. "Majd kihozok belőle valamit"-gondoltam. Még aznap eszembe jutott a fotó, amit a barátom mutatott. Így történt, hogy fogtam, és megtükröztem a fotót. Nem mostam le róla a fixírt, így kapta ezt az érdekes, szépiás tónust.

  A következő mintafotó Andy Warholról (1928-1987) készült:

  Ezt a fotót technikailag tartom érdekesnek. Foglalkoztatott, hogy az én lehetőségeim között képes vagyok-e ezt az erős terminátort (terminátor=fény és árnyék határa) megteremteni az arcon. Ezért egy olyan barátomat választottam, akit fotóztam már, így ismerem, hogy milyen megvilágítást igényel. Kátai Balázs mondta nekünk: "Nincs két ugyanolyan megvilágítást igénylő arc. Körültekintőnek kell lenni!" Laborszobában készült a kép. Olvasólámpákkal világítottuk az arcot. Nem volt egyszerű, de megérte.

  Íme az eredmény:

  A szkenneléssel sajnos nem tudtam visszaadni azt a markáns, és erős fekete tónust, ami a papírkép jobb oldalán uralkodik.

  Érdekességként felteszem a tekercs kontaktját is. A bal alsó indexkép az, amiből a fenti képet kihoztam.

   Remélem sikerült valamit átadnom ezekkel a fotókkal azokból az emberekből, akiket ábrázolnak. Ha tényleg egy egyéniséget látunk a képen, a portré elérte a célját. Merem remélni, hogy ezek a képek elérték céljukat, mint portrék.

Sz.M.

Az újrahúrozott gitár

Az a jóleső érzés, amikor egy órányi vesződés után új híd, és új húrok vannak a gitáron...
Leírhatatlan. Mintha egy új gitár lenne a kezemben.

Egy pannonhalmi naplemente

Versírás közben

Tornacsarnok

Szemvezetés

Fifty-fifty

Kutyus

"Egyszer hozzánk ér az Úr.

Pontosítja a szöget az árnyék

És a test között."

-Komálovics Zoltán: A harmadik

Perspektíva I.

Perspektíva II.

Infrafilmes képek

Post war dream

Erdőrészlet

"Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik,
de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni."
-Herakleitos

Dani

Vértessomlói látkép

Dani portréja

Valós látomások

Pannonhalma I.

Pannonhalma II.

Pannonhalma III.

Nagypéntekre

"Little by little the night turns around.
 Counting the leaves which tremble at dawn."

                                  - Pink Floyd: Set the controls for the heart of th Sun

Csontváry után szabadon

Sopron

Werra

Az álom előtt

A neon zümmögve pislákol,
A fénymérő még kitér.
Gondolataimmal cikázok,
Mikor mindenki aludni tér.

A szél rázza a fákat,
Felveri az út porát.
Felkapja az elhalt ágat,
És az ember gondolatát.

A lélek elhagyja a házát,
Újra járja a végtelen utat.
Valaki lekapcsolja a lámpát.
A fénymérő nullát mutat.

Szabó Márton

Pannonhalma, 2014, V. 14.

Fotós szakkör: Az első öt kép

Napkelte Pannonhalmán

Napkelte Pannomhalmán

Házassági évforduló

Pannonhalma... kicsit másképp

Kovács Fülöp osztálytársam (fekete-fehér analóg fotó digitális utómunkával)

Infra-filmmel Vértessomlón